The Poem Didn’t Join the Class Struggle
(A vers nem lett osztalyharcos)
By Zoltán Böszörményi
translated from the Hungarian by Paul Sohar
(the poem dropped out didn’t join the class struggle
toured Paris saw Endre Ady and went to Moscow to trace
the way to Pushkin driven by an urge to juggle
the view of his untamed face
moved around in search of love and liberty
until daylight turned black above
in love with groins desires and a loud memory
carried the city on shoulders and hips
rattling steel chains perhaps worn by me
and stopped on the corner with bloodless lips)
you cried out: “go join the class struggle!
together with the masses you’ll rise!”
only in the meantime classes got blurred
and I’m nowhere in the era I wore off
I was stumbling in thickening fog
all my efforts were for nothing
believe me the word did not make an iron fist
all the loaves of bread have been eaten
the kasha cooked
the milk is gone
even though stores are stacked with merchandise
with all kinds of goods replete
just like before one-half of the world
don’t get enough to eat
no one is hungry for words
but wants the undefined
the taste of erupting joy
the scent of coriander
the fire of rebellion
the moment when they don’t have to
compromise with anyone or anything
and there’s no need for lies
do you really face yourself
looking in the mirror?
all mirrors lie
the moment gives birth to a crippled era
sandbagging words
saving them for tomorrow
and a safe place
for the nonexistent soul
to survive the winter
better speak of the nothing
the world of time has frazzled into fog
the dancer on tightrope
looks with awe at thick reality
keeps dancing
dance-stepping
the deep chasm is gaping at his steps
with a big open mouth
and the stones catch on fire
if his step should stray
nothing but good intentions are left
of the creek the grass
the succulent skin of afternoons
the palpable dreams
the scattered wonders
the ratcheted joy of expectations
today the public morals of trees are impeccable
today they don’t protest against the government
today the vultures of war are screeching above
fear holds a rally in densely packed rows
a white flag is fluttering on top of Acropolis
China has bought up our desires at a low price
now they’re offered for pennies at the world stock market
poem
do you see the future?
why should you have joined the class struggle
when planted words produce only chaff
your cheeks sting from the slaps delivered by liars
the smile of hypocrites is the sunshine
on the sky of your awareness bitter clouds
you feel all’s about to fall
common sense would not bump into a solid wall
haystacks of light would not gather in the sky
oh what a precious ashtray the soul can make
(and you’re accused of not fighting hard enough
you dropped your tools your faith your inspiration
even the flame and only heaped imprecation
till you fell as if hit by hailstones from above)
poem
do you see the future?
the creator is laid back in the bed of space the dream is nil
the shallow night has bled into mist it’s flying in your face
with algae rocking in it as it wiggles to you on the smile of veins
use that to sew yourself to ancient skies and cast your eyes at me
although it lets all accessories of desire go to waste your muscles stick
fear listening to its strings I ask you to come stand on a cliff with me
and make believe that you’re again living in the power of the day
poem
do you see the future?
Böszörményi Zoltán
A vers nem lett osztályharcos
(elment a vers nem lett osztályharcos
bejárta Párizst látta Ady Bandit
Moszkvában Puskint kutatta fel makrancos
arcára volt hirtelen kíváncsi
a szabadságot szerelmet kereste
míg fekete lett a nappal felette
ágyékot vágyat hangos emléket
imádott vállán hordta a várost
vasláncot csörgetett talán enyémet
a sarkon fehér ajakkal megállott)
kiáltottad „eredj, légy osztályharcos!
a tömeggel együtt majd felszállsz!”
csak közben megszűntek az osztályok
én meg kikoptam az időből
sűrű ködben lopakodtam
hiábavalónak éreztem minden próbálkozásom
hidd el nem volt elég erős ökle a szónak
a kenyeret azóta felették
a kását is megfőzték
a tej elfogyott
pedig tele vannak áruval a boltok
tele minden jóval
a fél világ mint egykoron
most is koplal
senki sem éhes a szóra
de kívánja a kimondhatatlant
a feltörő öröm ízét
a koriander illatát
a tüzet a lázadást
a pillanatot amikor nem kell
megalkudni senkivel és semmivel
és hazudni sem szükségszerű
ki önmagával szembesül
tükörbe tekint?
hazudik minden tükör
korcs időt szül a pillanat
vermeli a szót
holnapra is legyen
nyugalmas hely
hol kitelelhet
a nemlétező lélek
beszélj a semmiről
köddé foszlott az idővilág
aki kötélen táncol
áhítattal nézi a sűrű valóságot
táncol
lép(eget)
lépéseit tátott szájjal bámulja
a szakadék
s fellángolnak a kövek
ha félrenéz
beszélj a semmiről
csak szándék marad
a patakból a fűből
a délutánok hamvas bőréből
a kitapintható álomból
a szertehullt csodákból
a várakozás felfokozott öröméből
ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem
az Akropolisz tetején még fehér zászló leng
Kína nagyon olcsón vette meg vágyainkat
a világbörzén most fillérekért kaphatók
vers
látod a jövőt?
minek is lettél volna osztályharcos
ha az elvetett szó kóc és csepű
hazugok pofonjától fáj az arcod
és képmutatók mosolya a derű
tudatod égboltján keserű felhők
úgy érzed most igazán minden eldől
s merev falakba az ész nem botolna
gyűlnének a fény kazlai az égen
ó nagybecsű hamutartó a lélek
(és megvádolnak mert nem voltál erős
szerszámot ihletet lángot és hitet
ebre hagytál kiáltoztál mint kitett
kire mennykövek hullnak és ledől)
vers
látod a jövőt?
tér ágyán fekszik a teremtő semmi az álom
ködbe veszett a sekély éj vére lobog ma elébed
és hínár ring benne erek mosolyán libeg hozzád
ezzel fűzd magad ódon egekhez emeld szemed énrám
bár elodázza a vágy minden kellékét tapad izmod
húrján értő félelem állj fel vélem a bércre
s képzeld hogy a ma erejét ismét magad éled
vers
látod a jövőd?
– See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2015-aug-11-1307/vers-nem-lett-osztalyharcos-boszormenyi-zoltan-verse#sthash.tVVs92o8.dpuf
Zoltán Böszörményi, a Romanian-Hungarian writer, has published two novels in Sohar’s translation: “Far from Nothing” (Exile Editions, Canada, 2006) and “The Club at Eddie’s Bar” (Phaeton Press, Ireland, 2013). The English translation of some of his poems have appeared in Calque, Exit 13, and other literary journals.
Paul Sohar earned a BA in philosophy and took a day job in a lab while writing and publishing in every genre. His own poetry: “Homing Poems” (Iniquity, 2006) and “The Wayward Orchard”, a Wordrunner Prize winner (2011). Latest translation volumes: “Silver Pirouettes” (TheWriteDeal 2012) and “In Contemporary Tense” (Iniquity Press, 2013). Magazine credits: Agni, Gargoyle, Osiris, Ragazine, Rattle, etc.
Recent Comments